Manapság két elterjedt oka van a távkapcsolatoknak. Az egyik, hogy sok kapcsolat születik az internetnek köszönhetően. Áldás az internet, hiszen olyan emberekkel is megismerkedhetünk, akikkel enélkül talán sosem találkoznánk. De valahol átok is, hiszen megismerkedünk, szerelembe esünk, de a távolságot leküzdeni nem könnyű. A másik ok, hogy a megélhetés vagy a karrierlehetőségek miatt egyre többen vállalnak az otthontól messze munkát.
Magában hordozza a vég lehetőségét
Kata 26 éves fiatal nő, aki remek karriert épített magának Magyarországon. Misivel a munka kapcsán ismerkedtek meg, de egy fél év után a fiút külföldre szólította a munka. „Amikor szembesültünk a tényekkel, két dologban voltunk teljesen biztosak: a szerelmünk erős volt, épp ezer lángon égett, de ezt a lehetőséget nem lehetett kihagyni. Véget vetni a kapcsolatnak nem akartunk, de soha sem mondtam volna Misinek, hogy maradjon itt velem. Mindenki óva intett minket a távkapcsolattól, a család és a barátok már temették a kapcsolatot. Ennek már lassan másfél éve. Azóta is együtt vagyunk, és a lánykérés is megtörtént. Misi fél év múlva hazaköltözik.”
Kata és Misi esetében tehát működött a távkapcsolat. Szerintük nem könnyű, de kitartással nem is lehetetlen. „Nem csoda, hogy az emberek többsége szerint a távkapcsolat nem egészséges és tiszavirág-életű – magyarázza a szkeptikus hozzáállást Kecskeméti Virág pszichológus. – Az esetek nagy százalékában valóban szomorú lesz a végkifejlet, hiszen ha nem dolgozunk a kapcsolaton, akkor könnyen elhidegülhetünk a másiktól. Gondoljunk csak arra, hogy a szerelmet akkor is ápolni kell, ha együtt élünk. Ez fokozottan igaz akkor, ha a párunk valamilyen okból több száz vagy ezer kilométerre él, dolgozik.”
A szerelem végét nem a távolság jelenti
Bár sokan hajlamosak a kilométereket okolni, nem ez a titok nyitja. „A bizalmatlanság, a bizonytalanság és az esetleges hűtlenség vethet véget egy kapcsolatnak – mondja a szakember. – Ha nem hiszünk eléggé a kapcsolat erejében, akkor az már jelnek tekinthető. Ha a belső hangok megszólalnak, azoknak jelentőségük van. Fontos, hogy felismerjük a jeleket, és inkább vessünk véget a dolgoknak, ahelyett hogy foggal-körömmel ragaszkodunk az idealizált gondolathoz. A távkapcsolatok átka egyébként az, amit talán a hétköznapokban észre sem veszünk: lemaradunk a másik életének apró pillanatairól.”
Az intő jeleket észre kell vennünk. Nem szabad szemet hunyni a nyilvánvaló dolgok felett, hiszen saját magunkat is tisztelnünk kell annyira, hogy őszinték vagyunk önmagunkhoz. Ugyanakkor a sok negatív példa, figyelmeztetés és kéretlen jótanács ellenére is működhetnek a távkapcsolatok.
Bármi kisülhet belőle
A távolság akár még jótékony hatással is lehet a kapcsolatunkra. Egyrészt megfelelő perspektívából szemlélhetjük a dolgokat. Távolabbról egészebbnek tűnhet a kép. Másrészt jól jöhet némi párkapcsolati szabadság, hogy önmagunkra is legyen elég időnk. „Sok olyan példát láttam már, hogy kifejezetten jót tett a pároknak az ideiglenes távolság. Mindenki tud a saját karrierjére koncentrálni úgy, hogy közben a másik nem érzi magát elhanyagolva. Ez pedig annak tudható be, hogy csak hetente vagy havonta látjuk egymást. Ilyenkor viszont olyan érzésünk lehet, mint a kisgyereknek karácsony előtt. Izgatottan várjuk, hogy lássuk a másikat, öröm minden perc, és nem titok, hogy ez akár még a szexet is jobbá teheti.”
Őrizzük meg a kapcsolat intimitását!
Ma már a nap bármely szakában akár ingyen is beszélhetünk egymással. Ez persze nem az egymásra akaszkodást jelenti, de esténként beszámolhatunk egymásnak a napunk eseményeiről, jó és rossz dolgokról egyaránt, és megoszthatjuk a másikkal, ha épp egy fontos kérdésben kell döntést hoznunk. Kérjük ki a másik véleményét, vitassuk meg a dolgokat, mintha csak velünk szemben ülne az asztalnál!
Bár a posta sokk szerint régimódi, de ez is egy gesztus lehet, ami erősítheti a kapcsolatot. Az e-mailek és üzenetek mellett küldjünk néha egymásnak képeslapot vagy kézzel írott levelet. Nem kell mindennap, de havonta egyszer szakítsunk erre időt. Sőt, időnként akár kisebb csomagokat is postázhatunk gymásnak, amikben apróságokat küldünk a másiknak, csak hogy érezzük a törődést.
Mindketten utazzunk! Ne mindig az egyik látogassa meg a másikat. Felváltva utazzunk, így nemcsak együtt lehetünk, de akár még közösen kirándulhatunk is, új helyeket fedezhetünk fel és új emlékeket gyűjthetünk.
Határozzunk meg egy közös célt! Lehet ez esküvő, gyerek, saját ház, saját kocsi. Teljesen mindegy, csak legyen valami, ami a közös álmunk, amiért együtt küzdünk, és ami tartja bennünk a lelket. Hiszen a távolság csak ideiglenes.
Legyen nálunk egy ruhadarab a másiktól. Ez nagy klisének hangzik, de nincs is jobb érzés, amikor egy nehéz nap után úrrá lesz rajtunk a másik hiánya, és van mihez nyúlni, ami az övé. Ha még az illatát is érezzük rajta, az fokozza az élményt, és ez nagyban segíti a túlélést.
Forrás: ridikul.hu